Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hagyományok

2013.01.24

Busójárás:

A mohácsi szokácok messze földön ismert népszokása a busójárás, idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől, Húshagyókedd estéjéig tartott. A farsang utolsó csütürtökjén a gyerekek öltöznek maskarába. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A monda szerint az őslakos szokácok megelégelve a törökök uralmát a mocsárvilágból a Dunán átkelve, előjőve ijesztő álarcokban, és saját készítésű rémes hangokat kiadó zajkeltő eszközökkel az éj leple alatt kiűzték a törököket. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első írásos adatok. Mai jellege a látványos felvonulás, az emberek ijesztegetése és a felvonulás végén a szalmabáb elégetése, ezzel űzve el a telet és köszöntve a tavaszt.

A busó viselet:

Szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húznak, lábukon bocskort viselnek.  A bundát az öv vagy marhakötél fogja össze derekukon, erre akasztják a marhakolompot. Kezükben az elmeradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából készült buzogány van. A leglényegesebb azonban a fűzfából faragott hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsukjás álarc. A busójárás mára már sokat vesztett az eredeti hagyományokból, s inkább idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát.

  

buso.jpg

 

 

 

 

 

Luca - széke

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány a Luca - szék készítés. A széket ma már különféle formában faragják de leginkább a kerek ülőkével és három lábbal készítik el. / Eredetileg ötszögű / December 13. - án  Luca napján kezdik el faragni, úgy, hogy naponta csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni. Ezért is mondják " Lassan készül mint a Luca - széke ". A széknek karácsony szentestére kellett  elkészülnie s egy férfiember súlyát kellett elbírnia. A szék elkészítéséhez kilenc féle fa kell: kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, és rózsa, szögek helyett pedig bükkfa ékeket használnak. A széket éjféli misére magukkal vitték a férfiak, s ha ráálltak meglátták a boszorkányokat. Hazafelé menekülnie  kellett annak akit a boszorkányok észre vettek, ezért útközben mákot szórtak amit a boszorkányoknak összekellett szedni így nem érték utól a menekülőket. Hazaérve a széket elkellett égetni.

 

luca---szeke.jpg

 

 

 

 

 

Húsvéti locsolás:

A húsvéti locsolás, ösi katartikus rítus keresztényesített formája, részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel locsolva akarták elhallgatatni a zsidók. Húsvét hétfőn a legények - férfiak körbe járják a lányos házakat és dallal, köszöntővel készülnek a locsolásra. Helyenként a kúthoz vezetik a lányokat ahol egész vödör vízzel locsolják meg őket. Napjainkban inkább illatos vízet, kölnit használnak.

 

 

husvet.jpg

 

 

 

 

 

Pönkösdi királyság:

Európa szerte a kötépkor óta választanak pünkösdi királyt. Hazánkban a XVI. században már általánosan ismert volt. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lovaglással, birkahajtással, a fiatalabbaknál bothúzással, kakaslövészettel választották. A megválasztott király egy éven át volt a legények vezetője, kik engedelmességgel tartoztak neki.

 

 

 

 

 

Májusfa:

A természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásának Európa-szerte ismert szimbólikus keléke. Általában, nyárfából készült de állítanak vadkörtét, orgonát vagy vadpiszkét is. A májusfát csoportba szerződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak, melyeket a kerítéshez rögzítettek, és éjjel vagy kora hajnalban állították fel. Általában színes szalagokkal, de étellel - itallal is díszítették. Ez a szokás falvakban még napjainkban is komolyan jelen van. Azok a lányok akiknek udvarlójuk volt május elsején kapták a fát, szokás volt még szerenádot is adni, melyet a leány egy meggyujtott gyufaszállal fogad s utána borral kínálja a legényeket.