Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


János vitéz

2010.02.13

 

 

petofi.jpg

Petőfi Sándor

 

1823. I. 1 Kiskörős

1849. VII. 31. Segesvár

Költő - színész - műforditó.

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 János vitéz

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Gyere ki galambom! Gyere ki, garlicém!

A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én.

Aztán a mostohád nincs itt a közelben,

Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen. "

 

 

 

 

 

 

Kép

" Becstelen teremtés! Gyalázatos pára!

Ilyet mersz tenni világnak csúfjára?

Lopod a napot, és istentelenkedel...

Nézze meg az ember...hogy tüstént vigyen el. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Gazdája meg ezt a feleletet adta,

S megkapta bajszát, és egyet pödört rajta.

- Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem,

Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem. "

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!

A jóisten legyen minden lépéseddel.

Ha látsz tört virágot útközepére vetve,

Hervedó szeretőd jusson majd eszedbe. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Egy láng lett a födél szempillantás alatt.

A láng piros nyelve az ég felé szaladt.

Feketévé vált a tisztakék égi bolt.

Elhalványodott a teljes fényű hold. "

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Szólt megint a vezér - jól meggondold földi!

Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.

Rárontott a török a francia népre:

Franciáknak megyünk mi segedelmére. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Tatárország hegyes - völgyes tartománya.

Messziről nézett a seregnek utána.

Mert jó bent vala már nagy Taljánországban.

Rozmarinfa - erdők sötét árnyékában. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " A vezér azt mondá vigasztalására:

- Ne búsulj, franciák fölséges királya!

Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet.

Ki oly méltatlanul mert bánni véled. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz!

Ha semmi másra nem ifjúságomra nézz!

Ifjú vagyok még, az életet szeretem...

Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem! "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Derék János vitéz halld most beszédemet:

Minthogy megmentetted, kedves gyermekemet.

Vedd el feleségül, legyen ő a tied,

És vele foglald el királyi székemet. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Egy gazdaember jólelkű felesége

- Amint ő nem ezt sokszor elmesélte -

Egyszer kinézett a kukoricaföldre,

S ott egy barázdában lelt engem heverve. "


" Ez a kis leányzó volt az én örömem,

Az egyetlen rózsa tüskés életemen.

Be tudtam is őt szeretni, csodálni!

Úgy hítak minket, hogy a falu árvái. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Azért szép királylány ne tarts reám számot:

Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:

Nem is fogok bírni senkit e világon,

Ha elfelejtkezik is rólam halálom. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Ment János vitézzel a megindult gály.

Szélbe kapaszkodott széles vitorlája.

De sebesebbenj ment János gondolatja,

Útjában semmi sem akadályozhatta. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Szavaiba vágott kérdezőleg János,

A menyecske szeme könnytől lett homályos.

- Hol van Iluska, hol?  felelet a menyecske

- Szégény Jancsi bácsi!... hát el van temetve. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Végiggondolta a régi szép időket,

Mikor még Iluska tiszta szíve égett.

Szíve és orcája - s most a hideg földben

Hervadtan. hidegen vannak mind a ketten. "


" Ki porából nőttél, árva kis virágszál,

Légy hűséges társam vándorlásaimnál!

Vándorlok, vándorlok, a világ végéig,

Míg kívánt halálom napja megérkezik. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " De az óriás amint rálépett volna,

János feje fölött kardját föltartotta.

Belelépett a nagy kamasz és elbődült,

S, hogy lábát felkapta: a patakba szédült. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,

Ha nem nyelsz kősziklát, mi majd téged nyelünk,

Fogadd el, különben száraz ebédünket

Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg. "


" De ha kívánjátok, meg teszem miért ne!

Társaságotokba beállok ebédre,

Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,

Számomra előbb kis darabot törjetek. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképpen,

Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen,

Boszorkányoknak a sötétség országa

Rég ideje a , hogy birtoka tanyája. "


" Mikor János vitéz odaért: valának

Egybegyülekezve mind a boszorkányok.

Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,

Fura dolgokon is akadt meg a szeme. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " Egyszer a távolság kékellő ködében

Jánosnak valami akad meg szemében.

- Nini, ott már a part! - szólt megörvendezve.

- Biz az csak egy sziget. - felelt, aki vitte. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 

" Hej János vitéznek került sok dolgába,

Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába.

Végtére kifúrta, belőle kimászott,

Kaput nyít, és látja szép Tündérországot. "

 

 

 

 

 

 

Kép

 " A tündérnemzetség gyönyörű körében

S kedves Iluskája szerető ölében

Mai napig János vitéz őkegyelme

Szép Tündérországnak boldog fejedelme. "