Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyéb

2011.03.15

 

 

Columba emlékére

 

Véget ért a vigadalom,

Temetés és lakodalom.

A vár népe aludni tér,

A kancellár zárja a büfét.

 

Az éj, hogy leszáll,

Erdő mélyén áll a bál.

Rumos tea hétszer sorba,

Pogány a tánc törpe módra.

 

Duhajkodnak mindahányan,

Kicsi törpe nagy a szája.

Fogjatok le! - szól az egyik,

Ringy-rongy törpe hátba veri.

 

Mikor végre mind kidőlnek,

Az egyik kiáll a küszöbre.

Karját teszi csípőjére...

Bele kiált a sötétségbe.

 

- Csak azt mondom recece!

 

 

Reggel

" sznob vers I "

 

Réveteg tekintetem,

megpihen az égen.

S a narancs szín hajnalt,

egy lila sikoly töri meg.

Gyürött éjszakám a takarón,

még hív, marasztal.

A függöny játszik, táncol a széllel,

és hűvós csókkal köszönt a reggel.

leomlok ágyamra s a takaró

búja melegébe,

Lehunyom szemem, a nap

édes - melege felel...

Még alszom egy kicsit...

Zöldben ölel az álom...

A napot még nem kezdem meg!

 

 


/sznob vers II/

 

Fáj a lelkem,

Feketét sír,

Könnytelen szemem.

 

Az alkony fojt,

Leomlott hajam,

A szél játszik vele.

 

Így állok magam,

Sárga fényben,

Rózsaszín a mosoly.

 

Háborog szavam,

Agyam csöndes...

Monológja halk.

 

Magányom ez,

Szárnyas angyala,

A suhanó szélnek.

 


 

 

   

A városi és a vidéki fiú

 

 

 

A városi fiú a tiszta ész!
A vidéki fiú a nyers erő!

 

  

A városi fiú ismer, mi ismerhető, 

neves iskolák voltak, hol felnőtt.

 

A vidéki fiú hangtalan,

de erejét, tapasztalatát az élet adta.

 

Tavasszal, hogy meg esett,

a város, vidéknek nyújt kezet.

 

A város és vidék, két világ

az ész és erő egymásra talált.

 

Múlt a tavasz, rohant a nyár,

megfogant barátságuk új utat járt.

 

El nem válnak, segítő kezet nyújtanak,

fogadják híven, de vonat robog, rohan.

 

Mert szép volt a tavasz, rövid a nyár,

Ősz lett, hideg, háborúba veszett a világ.

 

Messze vannak otthontól, kedvestől.

idegen a táj.

nincsenek nappalok, csak éjszakák, a vérző halál.

 

Fűst, tűz fegyverropogás, gránát

a vérző halál, ébreszti álmos barátságuk valóságát.

 

De egyszer minden véget ér,

nincs gondolat, sírva szakad a szív...

 

Papírt vesz a városi fiú, remeg a kéz...

Hogy írja? Ne várj! Ne remélj!

 

Anya, s te kedves kik voltatok,

Ne sírjatok! Ne várjatok!

Mi is hittük...örökké tart,

de vége már s nincs feloldozás.

Hajnal volt vagy éjszaka?

Nem vártam, hogy elhagy majd.

de az erősebb volt, s gyenge az akarat.

 

Az any ki őrzi agyászt, s a kedves majd mást talál.

De velem mi lesz?...vel veszett az egyik felem.

 

Számon nem kérhetem már,

Miért Ő? A legjobb barát.

 

Még érzem, hogy tartom elhagyott, vérző testét,

Nem viccel, már nem jön, csak az emlék mi enyém.

 

A háborúnak vége, teltek - múltak az évek.

Hajam már deres...arcomon a kor...

Ő fiatal maradt, merv s halott.

 

Sír a mező, szél játékára hajlik a kalász,

érzem, látom őt, ki volt egykor az igaz barát.

 

Ballagok az úton, lassan lép a láb,

kidőlt kerítés a templom oldalán.

Megállok pihenni, szemem a semmibe néz...

 

Kripták és keresztek közt keresem nevét,

megállok, egy arc az arcomba néz...

A lány, ki volt ma már nénike

lehajolva egy sírra, virágot tesz.

 

A nap a szemembe süt, éezem melegét,

az elmúlt idők tavaszát, a régi nyár meleg aranyát.

 

Egy kéz, mely szorít még...

 

A lány ki volt, most hozzám lép,ismét együtt...mint rég,

öleljük egymást, könnyes arcán halvány mosoly,

elmúlt idők, de még vagyok.

 

Mért és hogy, de így alakult nem tudjuk,

de szét-messzire vitt az út.

Most állunk, együtt mint akkor,

itt van ő is, széllel karól.

 

Nem felejtettük hoszú életünk során,

szeretó volt, fiú és jó barát.

 

Sokan nem tudják mit is jelent a szó:

BARÁTSÁG...

s szavakkal el sem mondható, csak szívből adható.

 

/ i.k. emlékére /

 

 

 

 

Egy asszonyért

/ Báthory Erzsébet /

 

 

Hol van tested,

üde fiatalsága?

Hajdani szépséged,

ma csak ijesztő árnyad.

 

Asszony voltál.

anya s szerető.

S végzeted fakadt,

testedből, véredből

 


Tavasz voltál,

virága csejtének.

S nászi ajándékod,

lett vérpadod, a végzeted.

 


Eladtak, megcsaltak,

megloptak, elhagytak,

haszonért, vagyonért,

nyúltak mohon, kezek...

Selyemkendővel

mosták le véredet.

 


Néma volt minden,

hangos csak gyilkosod.

Eltaposva törvényt...

önkénnyel, hazudva...

 

 

 

Nem volt pered,

csak ítéleted

 



Befalazták testedet,

megfojtva lelkedet.

Kőre-kővet téve,

élve-holtá téve.

 

 

Hol vannak vádlóid?

Eltűntek, nyomtalan  

Mocskolták neved

a századok alatt.

 

Mikor lesz vége?

Mikor szabadul a lélek?

 

 

Múltak az évek,

az utókor ébred.

neveden nem lesz szégyen,

te virága csejtének.