Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magamról

2011.02.19

 

A tükör előtt álltam,

sikolyom bátran visszafogtam.

 

 

Egy ismerősöm megsaccolta,

hány éves vagyok,

azóta nem állok szóba vele.

 

 

Ha valakivel őszinte vagyok,

utána miért nem köszön?

 

 

Tegnap az utcán elestem,

felálltam és nevettem.

S ha ez mással esik meg,

hát szívből kacagok,

a röhögéstől majd megfulladok.

 

 

 

Gondolatok 42

 

Nem akartak, nem vártak,

mégis megszülettem:

április este, hogy a világnak

néma tanúja lettem.

 

Felnőttek közt álltam,

hangtalan voltam,

láttam, hallottam,

de sohase szóltam.

 

Nem fogták kezem,

utamra engedtek,

magamat nevelve

korán felnőtté lettem.

 

Merre ment utam?

Mi az mit elértem?

Bármit is tettem,

semmit nem jelentett.

 

Érdektelen közöny,

nehezen viseltek,

pedig nem kértem,

hogy a világra jöjjek.

 

Nem számolok éveket.

Mindig öreg voltam,

ránctalan vénember,

fekete humorral.

 

Egy év elment,

És még elmegy egy pár,

még itt leszek...

a semmi peremén...