Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szövegek

2012.01.09

 

Koltay Gergely:Honfoglalás

 

 

 

Kell még egy szó mielőtt mennél,
Kell még ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek,ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj,szállj ott várok rád, ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely ahol élsz, világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj, szállj, én várok rád ahol véget ér az út.
Nézz rám, ne ígérj, nézz rám, sose félj.
Ha nincs hely ahol élj, indulj hazafelé!

 

 

 

 

 

 

 

 

Hubay Miklós: Egy szerelem három éjszakája

Melitta búcsúja

 

 

 

Isten veled, Budapest te édes,
Isten hozzád, fényes éjszaka!
Itt ezentúl mindig csak sötét lesz −                   dia4.jpg
Mit keresek én itt, ó, lala!
Tündöklés a boldog keveseknek,
Mely a ránk csukódó éjbe tűnt −
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!

Pannónia-szálló és Vadászkürt,
Ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
És a sikk, amellyel vétkezünk −
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!

Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
Pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo,
Néha nyáron egy vidéki kastély,
Ezt szerettük ez nekünk való.
Egész ország, de csupán az úri −
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni −
Isten veled édes életünk.

 

 

 

   

 

Maradunk a Duna partján

 

 

Rövid üzenet egy hírlap oldalán
Nem is figyeled, ha olvasod talán
Minden pecsét, dokumentum kapható
Ami idegen megtanulható

Van ki menekül, van ki visszatér
Olyan szomorú bármit is mesél
Még nagy leszel, de ne hunyd le két szemed
Végre szabadon egyszer megpihensz

Száz és ezer évért száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján

Soha nem igaz, hogy elfelejtheted
Idegen a szó, nem élsz, csak létezel
Bár merre jársz, soha máshol nem találsz
Ami ugyanúgy mindig visszavár

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján

Száz és ezer évért álmainkban nincs erő
Bármily gyönyörű is más hazája a sírja idegen kő

Olyan kicsi itt bárhová futunk
Mindig ugyanúgy összetartozunk
És felfelé az a szárnyalásnyi ég,
Ugye maradunk, ennyi épp elég

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján
Száz és ezer évért álmainkban nincs erő
Bármily gyönyörű is más hazája a sírja idegen kő

Sírj, ne haragudj ránk!
Mi vagyunk itt Magyarország
Sírj, de legyen ez néma eskü
Büszke lehetek rád.

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján
Száll a lobogó száll
Maradunk a Duna partján

 

 

 

 

 
 
 
 
 

 

Heltai Jenő: Dal a módiról

 

  Déryné című filmből

 

 
 

 

Nótárius uram hallja, talál dolgot a kend kardja 
úton, útfelen
Bécsi divat igen hódít, lenézi a magyar módit,
sok szégyentelen.
A külhoni,  cifra módi, idegen az nem valódi,
így se, úgy se, jó.
Aki így járt maskarában, majom volt az kiskorában,
 nem közénk való.
 
 

ide-nezz....jpg

             
 

 

Ide nézz, csak ide rám, ropogós a rokolyám,
így szép a magyar lány.
Gyöngykaláris a nyakán, pillangó a papucsán,
 így szép a magyar lány.
 Piros! Piros! Piros pántlikája, sej be illik selymes szöghajába  Ide nézz csak ide rám ropogós a rokolyám, így szép a magyar lány.

 

 

 

 

 

 

Marica grófnő

 

Julius Brammer - Alfred Stünwald - Harsányi Zsolt

 

 

 

 

 Ez nem vicc ez mámor, az izé az Ámor már itt van és áldozatra vár.
  Becsület szavamra meg vagyok zavarva,a szívem az ide, oda jár.

 

Mi ennek a kulcsa? Ez mégis csak furcsa,hogy ilyen gyors tempóban imád.
Ez szép is, de hogyan hihetném is, gyanakodva kell mégis fogadnom a szavát.
A bátrak ajtóstul neki vágnak! És győzelemre vágynak, figyelj hát.

 
Refr.:
Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!

Az édes reménység, a havasokon fehérség, s a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.
  Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál, hol minden piros, fehér, zöldben jár!

Verse:

Ön pompás udvarló a heve nem gyarló, és roppant behízelgőn dalol.
Most hallgasson kérem és meglátja szépen,a szívem mily hevesen dobog
Már én csak azt mondom, álljunk meg e ponton, a többit azt mellőzzük talán.
Mert félek, hogy olyasmit ígérek amit talán nem kéne, se ez nem sok jót jelent
Ó kérem hogy higgyen szépen nekem kérem, és e dallamos zenében az ég kék lesz.

 

 

szep-varos....jpg

 

Szép város Kolozsvár, én ott lakunk a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!
Az édes reménység, a havasokon fehérség,
S a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.

Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Hol minden piros, fehér, zöldben jár
Ó pardon az illemet betartom, de tovább is kitartom, instálom önt.

Refr.:
Szép város...